"A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött."

/Csernus Imre/

A különbség lényeges, érdemes tehát átgondolni: magányos vagyok vagy csupán egyedül maradtam? 

Legyen szó barát, hozzátartozó elvesztéséről, egy párkapcsolat végéről vagy egyszerűen egy borongós délutánról, bármikor érezhetjük magunkat egyedül, de míg a magányos ember úgy érzi, hiányzik valami, nem tud kiteljesedni az életben, addig az egyedüllét nem mindig jelent egyben magányt is. Pontosan a zavartalan, egyedül töltött idő során tudunk önmagunk megismerésére, saját belső békénkre törekedni, melyet Csernus Imre a bennünk élő angyal és ördög békéjének hív, ami számomra egyértelműen feltételezi a kiegyensúlyozottságot is, ami nem mellesleg termékeny időszakot eredményez az életünkben legyen szó akár munkáról, akár magánéletről.

Ne féljünk egyedül lenni, hisz nem tart örökké, inkább koncentráljunk arra, hogyan fejlődhetünk akkor is, amikor épp nincs mellettünk senki.

Közeli ismerőseim jól tudják: sosem voltam egyszerű eset... Legyen szó pszichothrillerekről vagy a sokak által undorítónak titulált békákról, én máig odavagyok értük, akárcsak az emberi lélek tudományáért, a pszichológiáért. 18 éves lehettem, mikor először a kezemben tartottam egy pszichológia témájú kötetet, méghozzá Csíkszentmihályi Mihály: Flow | Az áramlat című könyvét. Akkor még nem gondoltam, hogy pár év múlva mennyit fog számomra jelenteni a világhírű, magyar származású pszichológus alapműve.

Mára egy, a témában végzett kutatómunkával a hátam mögött még mindig úgy érzem, hogy rengeteg tanulnivalóm van, de ez így is van rendjén, hisz a folyamatos fejlődés viszi előre az embert az életben...

...na meg a képességek és lehetőségek egyensúlya Csíkszentmihályi úr szerint, mely valójában alapja a fejlődésünknek. Képzeld el, hogy beleveted magad a munkába és csak a munkaidő végén döbbensz rá: végeztél minden feladatoddal, még azzal is, amiről azt hitted nem vagy képes megcsinálni és már el is telt a nap.

Történt már ilyen? Ha nem is, azért legalább a munkaidő gyors eltelte miatt érdemes lenne erre az állapotra törekedned, ugye? Nos, Csíkszentmihályi Mihály ezt az állapotot áramlatélménynek, azaz flow-nak nevezte el, ami nem csak a munkavégzés során, hanem az élet bármely területén megélhető élmény.

Bár mindenki saját flow-jának a kovácsa, úgy gondoltam, hogy a blogom legmegfelelőbb címe The Flowrist lenne (florist angolul virágárust jelent), mely jól tükrözi, hogy miről is fognak szólni a bejegyzéseim. Tehát nem az angoltudásommal van gond, csupán virágok helyett én az eddig szerzett tudásomat szeretném mindennapi tapasztalataim tükrében átadni számodra - bár nem vagyok pszichológus, de az élet a legjobb tanítómester.

Bízom benne, hogy az itt olvasottak segítenek Neked abban, hogy közelebb kerülj a témához, önmagadhoz, "flowbbik" énedhez.

A virágboltban minden más...

Számomra mindig élmény belépni egy-egy ilyen apró Csodaországba, melyet az illatok és színek különös összhangja tesz oly varázslatossá. Hosszasan nézelődöm csak az élmény kedvéért, aztán feltöltődve, boldogan távozom. Talán azért nincs negatív tapasztalatom egyetlen virágárussal sem, mert ebben a légkörben töltik napjuk java részét...

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - mondják, azonban a "szeretet" szó mára elvesztette valódi értelmét. Gyakori eset, hogy valaki szereti a párját, de elhagyja őt, mert változatosságra vágyik. Más szereti az állatokat, majd megválik a kutyájától, mert az megrágta a félmillió forintos kanapét. Előfordul az is, hogy az ember szereti a munkáját, azonban képes akár tízezer forinttal magasabb fizetésért olyan helyen dolgozni, ahol nem tudja kibontakoztatni képességeit és a főnök sem főnök, inkább diktátor.

Ez volna a szeretet? Nos, véleményem szerint nem, semmiképp. Gondoskodás, elköteleződés, bizalom hiányában nem mondhatom valakinek, hogy szeretem, mert hazudnék. Ha egy kapcsolatot nem gondoznak, egy idő után valamelyik fél ráun a másikra, a kutya újra és újra a kanapét fogja rágni, ha nem törődnek vele, egy idő után pedig rájön az ember, hogy egy jó munkahely elsősorban nem pénz kérdése: tudja ezt az apró virágárus nénike is, akinek virágüzlete éppen csak hogy biztosítja megélhetését...

Mielőtt azt gondolnád, hogy ez is csak egy újabb elvont "szeretetmítosz" alapú blog, tévedsz. Mindezzel elöljáróban csupán arra kívántam felhívni a figyelmed, hogy pozitív hozzáállás, elköteleződés és tenni akarás hiányában aligha viheti valamire az ember, legyen szó a szeretetről, vagy bármi másról...