"A magány az az állapot, amikor valakiben háború zajlik, belső háború; az egyedüllét meg az az állapot, amikor valakiben nincs harc, benne az angyal és az ördög békét kötött."

/Csernus Imre/

A különbség lényeges, érdemes tehát átgondolni: magányos vagyok vagy csupán egyedül maradtam? 

Legyen szó barát, hozzátartozó elvesztéséről, egy párkapcsolat végéről vagy egyszerűen egy borongós délutánról, bármikor érezhetjük magunkat egyedül, de míg a magányos ember úgy érzi, hiányzik valami, nem tud kiteljesedni az életben, addig az egyedüllét nem mindig jelent egyben magányt is. Pontosan a zavartalan, egyedül töltött idő során tudunk önmagunk megismerésére, saját belső békénkre törekedni, melyet Csernus Imre a bennünk élő angyal és ördög békéjének hív, ami számomra egyértelműen feltételezi a kiegyensúlyozottságot is, ami nem mellesleg termékeny időszakot eredményez az életünkben legyen szó akár munkáról, akár magánéletről.

Ne féljünk egyedül lenni, hisz nem tart örökké, inkább koncentráljunk arra, hogyan fejlődhetünk akkor is, amikor épp nincs mellettünk senki.