A virágboltban minden más...
Számomra mindig élmény belépni egy-egy ilyen apró Csodaországba, melyet az illatok és színek különös összhangja tesz oly varázslatossá. Hosszasan nézelődöm csak az élmény kedvéért, aztán feltöltődve, boldogan távozom. Talán azért nincs negatív tapasztalatom egyetlen virágárussal sem, mert ebben a légkörben töltik napjuk java részét...
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet - mondják, azonban a "szeretet" szó mára elvesztette valódi értelmét. Gyakori eset, hogy valaki szereti a párját, de elhagyja őt, mert változatosságra vágyik. Más szereti az állatokat, majd megválik a kutyájától, mert az megrágta a félmillió forintos kanapét. Előfordul az is, hogy az ember szereti a munkáját, azonban képes akár tízezer forinttal magasabb fizetésért olyan helyen dolgozni, ahol nem tudja kibontakoztatni képességeit és a főnök sem főnök, inkább diktátor.
Ez volna a szeretet? Nos, véleményem szerint nem, semmiképp. Gondoskodás, elköteleződés, bizalom hiányában nem mondhatom valakinek, hogy szeretem, mert hazudnék. Ha egy kapcsolatot nem gondoznak, egy idő után valamelyik fél ráun a másikra, a kutya újra és újra a kanapét fogja rágni, ha nem törődnek vele, egy idő után pedig rájön az ember, hogy egy jó munkahely elsősorban nem pénz kérdése: tudja ezt az apró virágárus nénike is, akinek virágüzlete éppen csak hogy biztosítja megélhetését...
Mielőtt azt gondolnád, hogy ez is csak egy újabb elvont "szeretetmítosz" alapú blog, tévedsz. Mindezzel elöljáróban csupán arra kívántam felhívni a figyelmed, hogy pozitív hozzáállás, elköteleződés és tenni akarás hiányában aligha viheti valamire az ember, legyen szó a szeretetről, vagy bármi másról...
